Egy kicsinyke történet, amely bármelyikünkkel is megtörténhetne, ha nem ragaszkodnánk annyira ehhez az egyre alattomosabb világhoz. Nem tudom, hogy képes leszek helyreállítani az "Öntsünk tiszta vízet a pohárba!" című honlapomat, de ha fontos lesz, majd megadatik. S akkor a szép történet, amely csak azért nem történik meg,  mert ragaszkodunk ahhoz, amit ellenünk már oly régen felhasználnak. Ragaszkodunk foggal-körömmel, mert úgy mondja az alja, hogy veled úgysem történhet meg. Hinned kellene, de nem érzed annyira magadat, hogy elfogadd a segítő mennyei útmutatást. Ragaszkodsz, pedig a jobbat kapnád, csak éppen nem érzed magad annyira öszintének, hogy beköszöntsön hozzád is a lehetőség. Képtelennek tartod, pedig csak zárnod kellene, teljesen zárnod, mert másképpen nem működhet. S amikor már az ötvenedik lehetőséget, szúrod el, akkor is még adnak, mert javadra csak az lehet legjobb.  A másik legszebb, amikor már tudod is, hogy mit kellene tenned,  de mindig visszarántanak a mélybe, pedig ott a lehetőség, csak élni kellene vele. De nem teszed, mert mit mondanak mások, mit hallasz másoktól, amikor irigyek, mert nekik miért nem. Irigyek, képmutatók, s bogarat ültetnek a füledbe, hogy azért neked se legyen oly könnyen megtenned,  még arra a picinykére se vagy képes, amit kétmunka közben megtehetnél. Nem vagy képes rá,  s azt kell mondjam mindaddig nem leszel képes rá, amíg azokra figyelsz akik a világi szemléletet agonizálják. Képtelenek felfogni, csak kérni kellene, pusztán csak imádságos lelkülettel kérni, hálás szívvel köszönetet mondani, hogy a tisztulás elkezdődött benne. Aki ezek után megérti, az nem lesz képes habozni, de aki nem képes felfogni, annak ha szeme előtt lenne, akkor is tovább tagadná saját önmagát, hogy nem ismeri.
Photo